Legolas házam kis
belső kertjébe vezetett, csak azt nem értettem, miért? Bár
bátyám látszólag értette a dolgát és pár lépéssel odébb
állított, mondva: nem lesz teljesen veszélytelen az a dolog amit
csinál.
Aztán lehunyta a
szemét, erősen koncentrált,majd előre nyújtotta kezét közben
szavat mormolva. Egy kis idő múlva éreztem valami erős, előttem
kavargó energiát, ami kék fényben öltött testet. A szám is
tátva maradt a csodálkozástól.
Legolas elégedetten
rám nézett és intett, hogy lépjek közelebb.
- Most mit
csinálunk?- Kérdeztem.
- Átmegyünk Arda
mesés vidékeire… Eryn Lasgarenbe… - Mondta aztán eltűnt a
vakító kékségben.
Követtem, a mai
napig nem értem miért, de a döntésemet sosem bántam meg.
Szép, nagy
pusztákra érkeztünk, láttam egy nagy erdőt, erdei ösvénnyel.
- Itt megpihenünk-
mondta Legolas és elvezetett az ösvényig. Közben láttam, hogy
szemeivel az erdőt pásztázza, megfelelő fát keresve az alváshoz.
Mikor megtalálta a megfelelőt, segített felhúzódzkodni,
biztatott: hamarosan megy majd egyedül is.
Este növényeket
ettünk, közben kiszúrtunk egy málnabokrot amit aztán
megfosztottunk kincseitől.
Nyugodt volt az
éjszaka…
Reggel Legolas
keltett, segített lemászni a fárol. Jött a gyaloglás, mivel úgy
tudtam a Thranduil palotája az erdő mélyén van.
- Át kell jutnunk
az ellenőrző ponton- magyarázta bátyám. - Lehet, hogy
feltartóztatnak minket, de velem bemehetsz!
Később igaza is
lett: Épp az ösvényen mentünk amikor megroppan egy gally.
Mindketten a hang forrása felé fordultunk, de nem láttunk semmit.
Hirtelen megszólal
mögöttünk egy hang, mikor megfordulok a sajátomhoz hasonló vörös
tincseket látok: - Isten hozott a Bakacsinban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése