8.fejezet

Sziasztok!

Hoztam egy Legolast és hugicáját, meg egy nagy imladrisi pakkot.

 

 

Glorfindel könnyedén felszökkent egy közelben álló sziklára, s kémlelni kezdte a tájat, kezét napellenzőként terta a homlokához. Sötét erdőt látott maga előtt, kis, díszes boltívvel jelezve a bejárata.

- Mit látsz Glorfindel?- Kérdezte a mellette álló Arwen.

- Az ösvény kezdetét, úrnőm- válaszolta a tönde, és leugrott a szikláról. - Hamarosan ott vagyunk.

Mögöttük nagy sátrak álltak, szorosan egymás mellett, lovak legelésztek körülöttük. Elrond úr egész kíséretével jött, hozzájuk csatlakozott Crídan is.

Arwen egyáltalán nem szertte ezt a tömeget, így leginkább Glorfindellel volt együtt, vagy a fivéreivel. Néha szeretett kiszakadni az etikett világából, s úgy élni ahogy szeretne.

Hátrafordult, s megpillantotta Elladant, mögötte Elrohirt, amint négy szürke lovat húznak maguk után. Elmosolyodott, a közös lovaglást megelőző érzés mindíg boldoggá tette.

- Húgom- nyújtotta felé Elrohir a szárat, aztán felsegítette a nyeregbe.

- Köszönöm, bátyám!- Arwen  bebujtatta lábát a kenygelbe. - Mikor indulunk?

- Amint szőke barátunk felszállt- válaszolta nevetve Elladan.

Glorfindel dühösen hátrapillantott, majd megkérte Asfalothot, hogy térdeljen le a földre, így a gazdája könyebben kerülhessen gyeregbe.

- Indulhatunk!

Arwen vezette a sort, kényelmes vágtában, hajába belekapott a szél. Hogy szerette ezt az érzést!

Gyors lovaiknak köszönhetően az imladrisi tündék hamar elérték az erdőt, és egy nagyobb, valószínűleg átlovaglásra való, bejáratot vettek észre, ami kihalt volt, még csak a szél se kavarta fel közelében a port. Két oldalról fák határolták.

Glorfindel kíváncsian bemerészkedett, halkan léptetve lovát, alig csapva zajt. Valami mégis megütötte a fülét. Hussanás, valami a fába fúródik, újra meg újra.

Előkészírve az Asfaloth nyergén lévő pajzsot, készenlétbe állt.

Hirtelen elhallgatott minden, viszont a lovak mind megugrottak. Éreztek valamit, amit gazdáik nem, emiatt félelem járta át bensőjüket.

Hirtelen több nyílvessző süvített Glorfindel felé, aki mindet kivédte pajzsával, majd kirántotta kardját.

- Jó szándékkal jöttünk erre az aldëonra!- Kiáltotta el magát. - Nem jelentünk veszélyt, imladrisi tündék vagyunk, Thranduil hívására jöttünk!

A fák közül kilépett egy alak, egyenesen Glorfindel felé indult.

-  Mae govannen, barátaim!- Mosolygott rájuk Legolas...