6. fejezet

Sziasztok!

Itt az új fejezet!

Remélem tetszeni fog nektek, mert Lisa végül is csak mégis eljut Thranduilhoz, és a nevén szólítják!

A tünde szavak jelentését megtaláljátok a szótárban!

 

 

Thranduil egyenes háttal felállt a trónusáról, s halkan egy szót ismételgetett közben:

- Laeriel…

Aztán Legolasra nézett.

- Hol találtad?- Kérdezte.

- Az Adanok között volt- válaszolt bátyám. A király újra felém fordult.

- Heniach nin?- Kérdezett újra, ezúttal tőlem.

- Tancave- válaszoltam halkan. Thranduil elmosolyodott.

- Eleni síla lumenn' omentielvo, Laeriel!

Ezután a Tündekirály lejött az emelvényről, egyenesen hozzám. Egy ideig csak álltunk egymással szemben, Legolas hátrébb húzódott.

Thranduil picit megrázta a fejét, mintha nem lenne igaz amit lát, és megérintette vörös fürtjeimet. Én visszatartottam a lélegzetemet, nem mertem szólni.

A következő pillanatban apám karjai között találtam magam.

- Pont olyan vagy, mint az anyád- súgta a fülembe.

- Hannon le- súgtam vissza a könnyeimmel küszködve.

Hallottam, hogy Legolas boldogan felnevet.

Thranduil aztán kibontakozott az ölelésből.

- Most menj- mondta. - Legolas majd rendes ruhát ad neked és megfürdet. Nekem össze kell hívnom a tündeurakat. Egy ilyen hír mindenkit illet. Menj! Nostach be Orch gaer!

A kijelentésre összeráncoltam a homlokom, de azért követtem Legolast egy trón mögül nyíló folyosóra.

Mikor kiértünk, bátyám boldogan átkarolt.

- Csodálatos voltál!- Mondta.

- Lau! - Tiltakoztam. -Te vagy csodálatos, hogy idehoztál.

- Gondolkoztál mit fogsz csinálni, Laeriel?- Meglepett, hogy a nevemen szólít.

- Kitanulok dolgokat, szeretnék veled menni felderítésekre, íjászkodni, gyógyítani! Szeretnék hasznos tagja lenni a társadalomnak!

Legolasnak tetszett a dolog.

- Úgy legyen…



5. fejezet

Sziasztok!! :)

Huh, de rég nem voltam errefelé! Igérem, mostantól belehúzok.

Sőt! Annyira belehúzok, hogy új hátteret kaptatok! Remélem tetszik nektek! ;)

Ami pedig a fejezetet illeti, eljutottunk végre Thranduilhoz! Yey!

A tájleírást nem a film szerint csináltam, hanem a könyv szerint, ezt vegyétek figyelembe.

Következő hétfőn újra itt vagyok! :))

 

 

 

 

Megtorpantam a hatalmas ajtószárnyak előtt. Hirtelen elfogott a félelem, Thranduilt sok helyen mondják a Kegyetlen Tündekirálynak. És még úgy is, hogy a lánya vagyok, úgy éreztem, tartogat veszélyeket a dolog.

Legolas kezét éreztem a vállamon.

- Minden rendben lesz- súgta nekem. - Nem hagyom, hogy bántson.

Felpillantottam rá, és ő visszamosolygott. Mintha egy kicsit megnyugodtam volna. Abban a pillanatban az őrök kinyitották a nehéz fa ajtót, és bebocsájtást nyertünk.

A palota szépségét el sem tudnám nektek mondani. Elhelyezkedését tekintve a Bakacsinerdő keleti szélén állt. Nagy barlang volt, mélyen bekanyargott a föld alá, és sok, kisebb barlang nyílt belőle. Az ajtó előtti folyó hangja még be is elkísért minket. Legolas elmondta, hogy a víz éppen a hegyekből a felföldeknél lévő mocsarakba tart.

Mikor megkérdeztem bátyámtól, hogy ez a barlang olyan e mint a koboldoké, ő sértődötten nemmel válaszolt. Később láttam csak, mennyivel tisztábbak ezek a barlangok és fényesebbek, mint akármelyik másik.

A trónterem ajtaja szembenyílt a bejárattal. Csomó organikus anyagot fedeztem fel magam körül, miközben Legolas jelentett az őröknek. Azok azt válaszolták, hogy a bebocsájtásunkra még várnunk kell, a király elfoglalt. Így, ahogy múlt az idő, egyre idegesebb lettem. A perceket óráknak éreztem, alig bírtam idegekkel az ajtószárnyak megmozdulásáig. Akkor viszont Legolas a vállamra helyezte a kezét, és átléptük a küszöböt.

Tranduil hatalmas trónusán ült, keresztbe vetett lábakkal, közben egy másik tündével beszélgetett. Viszont nem sokáig figyelhetett másra, mert az őrök hangosan jelentették belépésünket.

A Tündekirály elküldte látogatóját, aztán felnézett. Hidegkék szeme először Legolasra tévedt, hidegen nyugtázva visszatértét.

Csak aztán nézett rám. Láttam, hogy szemeiben azonnal felismerés csillan…