6. fejezet

Sziasztok!

Itt az új fejezet!

Remélem tetszeni fog nektek, mert Lisa végül is csak mégis eljut Thranduilhoz, és a nevén szólítják!

A tünde szavak jelentését megtaláljátok a szótárban!

 

 

Thranduil egyenes háttal felállt a trónusáról, s halkan egy szót ismételgetett közben:

- Laeriel…

Aztán Legolasra nézett.

- Hol találtad?- Kérdezte.

- Az Adanok között volt- válaszolt bátyám. A király újra felém fordult.

- Heniach nin?- Kérdezett újra, ezúttal tőlem.

- Tancave- válaszoltam halkan. Thranduil elmosolyodott.

- Eleni síla lumenn' omentielvo, Laeriel!

Ezután a Tündekirály lejött az emelvényről, egyenesen hozzám. Egy ideig csak álltunk egymással szemben, Legolas hátrébb húzódott.

Thranduil picit megrázta a fejét, mintha nem lenne igaz amit lát, és megérintette vörös fürtjeimet. Én visszatartottam a lélegzetemet, nem mertem szólni.

A következő pillanatban apám karjai között találtam magam.

- Pont olyan vagy, mint az anyád- súgta a fülembe.

- Hannon le- súgtam vissza a könnyeimmel küszködve.

Hallottam, hogy Legolas boldogan felnevet.

Thranduil aztán kibontakozott az ölelésből.

- Most menj- mondta. - Legolas majd rendes ruhát ad neked és megfürdet. Nekem össze kell hívnom a tündeurakat. Egy ilyen hír mindenkit illet. Menj! Nostach be Orch gaer!

A kijelentésre összeráncoltam a homlokom, de azért követtem Legolast egy trón mögül nyíló folyosóra.

Mikor kiértünk, bátyám boldogan átkarolt.

- Csodálatos voltál!- Mondta.

- Lau! - Tiltakoztam. -Te vagy csodálatos, hogy idehoztál.

- Gondolkoztál mit fogsz csinálni, Laeriel?- Meglepett, hogy a nevemen szólít.

- Kitanulok dolgokat, szeretnék veled menni felderítésekre, íjászkodni, gyógyítani! Szeretnék hasznos tagja lenni a társadalomnak!

Legolasnak tetszett a dolog.

- Úgy legyen…